Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! (Zsolt 138,8b)
Az õ alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket elõre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,10)
Istenem! Légy velem, ezen a napon is!
Nem hatalommal és nem erõszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)
Zerubbábel jelentése Babilonban született, tehát számûzött. Számûzött, aki tele van haraggal és bosszúvággyal, de visszatérni õsei földjére még ezzel az erõvel sem tud. Saját gyûlöletébõl nem jut semmire, az egyetlen erõ, ami által vágya beteljesülhet, az Úr segítsége.
Hatalom és erõszak. Féltékenység és kapzsiság, rosszakarás és áltatás. Jó ismerõseink. Mindennapjainkat kitölti a küzdelem velük a világban, de még sokkal nehezebb, amikor saját magunkban. Szembetalálkozunk a bennünk munkáló sötétséggel és megfutunk elõle. Nem hisszük el, hogy lehetséges. Nem. Mi a babiloni számûzetésben élõk - vagyis a világba jelként helyezett kisebbségben élõ keresztények - mi nem lehetünk a sötétség gyermekei. A gond, hogy ha behunyjuk a szemünket és gyermeki daccal azt mondjuk: nincs - attól még nem lesz kevésbé. Az egyetlen lehetõség szembesülni. Szembesülni, meglátni, megismerni a bennünk lévõ hatalom-, és erõszakvágyat. És mindezt odatenni Jézusunk kezébe. Nincs más út. Nem lehet másként. Ezek az erõk, melyek õt is fára szögezték, nem gyõzhetnek. Mert feltámadt és kezét felénk nyújtja: Add ide. Nehéz az neked. Majd én viszem. De nem hatalommal és nem erõszakkal, hanem az én lelkemmel. Így szól a Seregek Ura.
Õ a mezõn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság. Lábai kígyóim tapossák, gondjaim mosolyai mossák. (József Attila)
Add, hogy lássak. Ne fussak meg gyáván a feladat elõl, amit te adtál, s ami én magam vagyok. Ámen.