Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik õt. (Zsolt 119,2)
Krisztus mondja: "Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (Jn 13,14-15)
Nem hagylak titeket árvákul. Eljövök tihozzátok. János 14,18
Húsvét számodra a gyõzelem napja volt. Világossá vált: Te megverted a bûnt, legyõzted a halált és új élet ajándékát hoztad mindazoknak, akik benned hisznek. Minden szavadra, tettedre, egész életedre mennyei Atyád a föltámadással adta meg "Ámen"-jét.
Tanítványaid ezt élték át Húsvétkor. Ezért lett számukra ez az ünnepek ünnepe. A szomorúságuk oszlott széjjel. Te közvetlenül Nagypéntek elõtt vigasztalgattad õket ezzel a mai igéddel. Amikor árvaságuk mégis bekövetkezett, vigasztalanoknak érezték magukat. Igen! Húsvét nélkül visszahullottak volna - reménytelenül - a régi életbe. Emléked talán egyszer-egyszer fölragyogott volna elõttük. De a halott emléke nem életerõ! Árvaságukat csak Te oszlathattad el. Te kellettél nekik.
Uram!
Tudom, mi az árvaság. Tõled távol hullani. De - hála neked - ismerem a húsvéti örömöt is, amely az árvaság kínzó gyötrelmét föloldja. Hiszen itt vagy velem mindennap. Utat mutatsz. Vigasztalsz. Naponként megbocsátod bûnömet. Harcomban támogatsz. És hittel hiszem: a halálon is átvezetsz.