Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, mert hozzád imádkozom! (Zsolt 5,2-3)
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16b)
Simon! Van valami mondanivalóm neked. (Lukács 7,40)
Legalább ketten voltak ebben a jelenetben, akik valamilyen belsõ vággyal fordultak feléd. Simonról - a farizeusról - nem tudom, mi volt ez a vágya? Valamilyen kielégítetlen lelki szomjúság-e, vagy meghívásával csak leselkedni akart rád? A bûnében vergõdõ asszonyról annál bizonyosabban tudom, mi kergette hozzád: a bûntelenhez.
És legalább ketten voltak, akiknek számára "volt valami mondanivalód!" Ezek ketten. Simon esze megértette mondanivalódat. Még meg is dicsérted eszességét. Csak a szívéig nem engedte elhatolni Isten bûnbocsánatáról szóló tanításodat. Az asszony - úgylehet - képtelen volt fölfogni az értelmével a meg nem érdemelt bocsánat fölemelõ szavát. De békességgel ment haza. Kegyelmed békességével.
Uram!
Valahányszor figyelemmel fordulok hozzád, neked mindig van számomra valami fontos, Életajándékozó mondanivalód. Nekem pedig mindig van nyugtalanító bûnöm, mely alól föloldozást csak tõled kaphatok. Engedd ezt meg is hallanom és hallatán örvendeznem.