Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. (Zsolt 20,8)
Krisztus mondja: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok." (Mt 20,25-26)
Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)
Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tõlem. (Zsolt 66,20)
Néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Lukács 12,7
Úgy hangzik ez a szavad, mint a képies beszéd. De Istenrõl beszélsz, és ezért szó szerint érthetem.
Bennem azért van annyi aggodalmaskodás, mert azt hiszem: az életemrõl csak én tudok gondoskodni és csak énnekem kell róla gondoskodnom. Pedig én nem tudom hajam szálainak számát. Nemcsak ezt nem tudom. Sok minden mást - egyszerûbbnek látszó dolgot - sem tudok. Napjaim száma nem sok. De fogalmam sincs róla: mennyi. Még a holnapi napról sem tudom, megérem-e és ha megérem, egészségben érem-e meg? Nem tudom, hol fejezem be utamat. Hol lesz a sírom.
Uram!
Mert ez az igazság, azért irányítsd tekintetemet mennyei Atyámra, aki mindezt tudja. Aki - amint tõled tanultam - nemcsak mindentudó Isten, hanem valóban Atyám. Le nem veszi rólam a szemét. Gondomat viseli. Az Õ akarata nélkül egy hajszálam el nem vész. Akarata szabja meg napjaim számát, s Õ tudja, mit tesz velem, ha földi idõm lejár.
Taníts meg ezzel a bizalommal reá hagyatkoznom, amelyet a Te életedbõl látok.