Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? (Máté 6, 26)
Krisztus Urunk példát állít elénk, hogy azon tanuljunk aggodalmaskodás nélkül bízni Istenben. Mert hiszen a madárkák megszégyenítésünkre röpködnek szemünk előtt, hogy kalap-levéve kelljen mondanunk: Be kell vallanom, hogy te többet tudsz, mint én. Gond nélkül alszod át kis fészkedben az éjszakát. Reggel újra felkelsz s boldogan örvendezel jódolgodban. Rátelepszel egy kis virágra s dicséretet énekelve adsz hálát Istennek. Azután élelmed után látsz s meg is találod. Szégyen rám, vén bolondra, hogy nem ugyanezt teszem, holott annyi okom volna rá.
Ha a madár le tudja tenni a gondját s úgy viselkedik, mint egy eleven szent, holott se szántóföldje, se pajtája, se pénztára, se pincéje s jókedvű énekkel dicséri az Urat, mert tudja, hogy van Valakije, aki gondját viseli, - a mi mennyei Atyánk, mért nem teszünk ugyanígy mi is, kiknek pedig az a kiváltságunk, hogy dolgozhatunk, földet művelhetünk, takaríhatunk, szükségletünkre tartalékolhatunk! Mégse tudjuk levetni szégyenletes gondjainkat!
Mit búsulsz, szegény, élted felől,
Mikép kelljen azt táplálnod!
Aki teremtett jókedvéből,
Attól csak jót lehet várnod.
A minden kegyelemnek Atyja,
Áldásit bőven osztogatja:
Légy csendes szívvel!