Az Úr ítéletet tart a népek fölött. (Zsolt 7,9a)
Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas idõt. (Ef 5,15-16)
Áldjad, én lelkem az Urat és egész bensõm az õ szent nevét!
Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk és dicsérjük õt. (Jel 19,6-7)
Annyi minden tud elkedvetleníteni bennünket. Már a reggel is tele lehet feszültséggel; hideg a kávé, a postás csak számlákat hoz, késik a busz, és így mi is késünk. Aztán folytatódik a nap; szúrósan néz ránk a szomszédunk, folyton csöng a telefon, és ezek mellett legfõképpen azt érezzük, hogy szorít az idõ. Rohanva éljük életünket. Meg kell felelnünk elvárásoknak, teljesíteni kell kötelezettségeket. Így telnek el akár hetek vagy hónapok. Boldogság?! Csak legyintünk. Minek lehet ebben a világban örülni?! - halljuk olykor az elkeseredett felsóhajtást. Egyedül érezzük magunkat. Hiába vesz körül bennünket család és barátok, sok élethelyzetben mégis egyedül érezzük magunkat. A magányosság terhe is ólomsúlyként képes ránk nehezedni. Ha jobban odafigyelünk mai igénknek két fontos szavára, akkor keserû gondolataink egy csapásra megváltozhatnak. Mi Istenünk - ez a megfogalmazás tükrözi, hogy a mindenség Ura közel van hozzánk, és nem hagyja sorsára a világot, és nem hagy sorsunkra bennünket sem. Õ a te Istened, az én Istenem, a mi Istenünk. Fontosak vagyunk számára, ezért lett Jézusban megváltónkká. Õ szabadságra szabadít föl bennünket, hogy az életünk apró és nagyobb terheit el tudjuk viselni, és az õ szeretetét megismerve és azt továbbadva váljon teljessé és széppé az életünk. Így mindennap van okunk az örömre.
Az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy õ az Atyával együtt velünk marad s megoltalmaz, hogy semmi baj ne ártson, semmi tõle el ne szakítson. (Luther Márton)
Szeretõ mennyei Atyám, olyan sokszor elfelejtek örülni, pedig te temérdek örömmel halmozol el nap mint nap. Nyisd föl a szememet, hogy ezeket meglássam. Ámen.