Megolvasztom, megvizsgálom õket, mi mást tehetnék népemmel? (Jer 9,6)
Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: "Mielõtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt. (Mt 26,75)
Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. És hozd ide a kezedet és bocsásd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívõ.
János 20,27
E fölszólításodat megelõzõen Tamás csúnyán fogadkozott. Tanítványodhoz méltatlanul. És úgy járt, mint a legtöbb hangosan fogadkozó ember. Szava üresen kongó szónak bizonyult. Mert amikor - úgy gondolom: megszégyenülten - eléd borult, akkor ezt nem azért tette, mintha szeme nézésével, vagy ujja tapintásával gyõzõdött volna meg föltámadásod igazságáról. A szavad gyõzte meg. Nem õ érintette meg szent sebeid helyét. A Te szavad érintette meg lelkében azt a sebhelyet, amely hitén esett és csodásan meggyógyította. Egyszerre ép lett a hite.
Uram!
Tamás azért tántorodott meg, mert csak az eszére hallgatott. Amikor kereszthalálod rejtélye elé került, akkor emberi esze ezt mondta neki: mindennek vége! Elcsüggedten kiszakadt a tanítványkörbõl is. Akkor is magában volt, amikor Te többi tanítványod között váratlanul megjelentél.
"A hit hallásból van" - mondja a Bibliám (Róma 10,17).
Tarts meg a benned hívõk gyülekezetében, ahol veled való találkozást ígértél a tieidnek, ahol a Te Igéd hangzik, és ahol ingadozó hitemet mindig megerõsíted. Híveid közössége az a legjobb televény, amelyben hitem ki is virágozhat, gyümölcsöt is teremhet.