Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (János 15,5)
Hatalmas vigasztaló erő: tudni, hogy nem élünk, s dolgozunk hiába, hanem Istennek tetsző, gyümölcshozó a munkánk s szívből mondhatjuk: én pedig Krisztusra kereszteltettem meg. Nem magam eszeltem ki, nem is az én emberi választásomból történt, hanem maga az én Uram, Krisztusom akarta így. Ez bizonnyal igaz! Tudom s mind az egész világ előtt vallom, hogy Isten kegyelméből hiszek az ember-Krisztusban. Nála akarok maradni. Vesszen a test, az étet és minden, de Őt semmiképpen meg nem tagadom. E hitben állok s élek. Ebből fakad minden cselekedetem. Ezzel a hittel eszem, iszom, alszom, ébredek, uralkodom, szolgálok, dolgozom, - teszek s tűrök mindent, s tudom, hogy mindez Istennek tetsző jó gyümölcs.
Az ilyen embernek minden cselekedete, - legyen az akármi: kicsi vagy nagy - csupa jócselekedet. Gyümölcsöt kell teremnie. Nincs az a munka, amit jó kedvvel meg ne tenne s nincs az a megpróbáltatás, amit zúgolódás nélkül el nem hordozna.
Oh tudom, tudom, kiben hiszek,
Nem, nem hagyom el hitemet;
Akármely terhet könnyen viszek,
Míg ez emeli lelkemet.
Szent vallás, te vagy legfőbb kincs,
Tenálad becsesebb jó nincs.