Istenem! Látogass meg ma is engem! Légy velem Szentlelkeddel, hogy ma is a te útmutatásod szerint éljek. Tudom, hogy nélküled elveszek. Ezért jöjj ma is hozzám. Ámen.
Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. (Zsolt 6,10)
Modern időket élünk. Televízió, rádió, számítógép, internet, mobiltelefon. Mindenki kapcsolatban áll azzal, akivel szeretne, ki e-mailen, ki telefonon keresztül. Mindent elérhetünk, mindent megkaphatunk egy pillanat alatt. Megvannak hozzá az eszközeink. Legalábbis azt hisszük. Van jól menő üzletem, autóm, házam, minden egyéb dolog, ami a boldog élethez kell. És persze kapcsolatok is. Emberekkel. És Istennel? Istennel van kapcsolatom? Ez az igazán nagy kérdés. Hiszen ha vele, az élő Úrral nem vagyok közösségben, akkor emberi kapcsolataim is csak töredékesek lehetnek. A zsoltáros halálfélelemből kiált. Szomjazza az Urat, mert tudja: nélküle nincs kiút, nélküle elveszik. És meg kell látnunk, hogy nekünk sincs más választásunk, számunkra sincs más kiút, hiszen Isten nélkül mi is elveszünk. Nem elég, ha emberi kapcsolataink rendben vannak. Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lennie. És ha Istennel rendben vagyunk, mindig kapcsolatban állunk vele, mindig imádkozunk hozzá, mindig őt hívjuk, örömünkben és bánatunkban is, akkor mi is bátran vallhatjuk: Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
Te nemcsak olyan forrás vagy, amely engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat. (Sören Kierkegaard)
Uram! Kérlek, ments ki engem is a félelemből. Ments meg engem is az elnyomástól. Ments meg engem is a gonosz hatalmaktól. Adj mindig nyitott szívet, hogy rád figyeljek. Ne legyenek álarcaim, ami csak torzít, és romlásba dönt engem. Mindig adj őszinte szívet, hogy hozzád mindenkor fordulhassak, ha bajban vagyok. Csak te vagy egyedül képes arra, hogy megments. Mutasd meg hatalmas kegyelmedet! Egyedül te szabadíthatsz meg! Kérlek, jöjj! Ámen.