Aki titeket hallgat, engem hallgat. Lukács 10, 16.
A próféták és apostolok szavában Isten beszél hozzánk. Ahogy Péter mondja egyik levelében: "Sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." E tekintetben tehát nem választható el egymástól Isten, meg az ember, mint ahogy azt az eszünk gondolná. Hanem egyszerűen azt kell mondanunk: mikor ez és ez az ember, - próféta, apostol - valóban Isten igéjét hirdeti és cselekszi, akkor az Isten eszköze és szócsöve ő, akin keresztül maga Isten beszél és cselekszik. A hallgató bizonyos lehet abban, hogy nem Pált és Pétert, vagy más emberfiát hallgat, hanem maga Isten beszél, keresztel, oldoz, kötöz, fedd s adja az úrvacsorát.
Édes Istenem!, mennyi vigasztalást nyerhet a szegény, alélt és megkeseredett lelkiismeret egy ilyen igehirdetőtől, ha hiszi, hogy annak szava és vigasztalása Isten szava és vigasztalása! Teljes bizonyossággal állítjuk azért, hogy az igében Isten működik s az igehirdetés Isten módja és szerszáma önmaga megismertetésér!
Terjeszd, építsd országodat
Szentlelked ereiével,
Jóltevő tudományodat
Hirdesd köztünk bőséggel,
Hogy dicsőítsen tégedet
Az egész föld s nagy nevedet
Imádja kicsiny és nagy.