Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni õket az Úr féktelen haragjának a napján. (Ez 7,19b)
Ha bõségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. (Lk 12,15)
Istenem! Hallgass meg, mikor hozzád, minden jónak cselekvõjéhez fordulok!
Amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az õ irgalmából üdvözített minket újjászülõ és megújító fürdõje a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon. (Tit 3,4-6)
Keresztyénekként megpróbálunk nap mint nap példamutató életet élni. Jót cselekedni mindenkivel. Szeretni embertársainkat. Segíteni a bajbajutottakon. Istennek tetszõ élet a célunk. Hiszen minden cselekedetünkkel el kell majd számolnunk az Úr elõtt. Igaz cselekedeteink azonban mit sem érnének Jézus nélkül. Mert általa kaptunk új életet. Új lehetõséget. Lehetõséget a jóra. Mindezeket pedig nem példamutató magatartásunkért kapjuk, hanem Isten jóságáért és szeretetéért. Jézus Krisztus által ugyanis újjászült minket. Alkalmassá tett a jóra. Kezébe vette életünket és irányítja sorsunkat. Soha nem feledkezik meg rólunk, nem hagy el bennünket, bármi rosszat cselekszünk. Míg egy embertársunk, ha megbántjuk, bosszút állhat rajtunk, de Isten soha nem bosszulja meg kegyetlenséggel vétkeinket. Mert õ elküldte Fiát, Jézus Krisztust, és a keresztséggel a Szentlélek által gazdagon megjutalmaz minket az örök élettel. Lehet ennél jobbat cselekedni?
Áldalak téged, mennyei Atya, Uram, Jézus Krisztusnak Atyja, hogy méltóztattál megemlékezni rólam, szegény nyomorultról. Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, hála neked, hogy engem, bár minden vigasztalásra méltatlan vagyok, újra meg újra vigasztalásaidban részesítesz. Áldalak téged mindig és dicsõítelek egyszülött Fiaddal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt... Te vagy az én dicsõségem, szívemnek ujjongása, te vagy reményem, menedékem... (Kempis Tamás)
Atyám! Kérlek, ne rejtõzz el elõlem! Tégy engem alkalmassá a jóra! Légy velem, mert egyedül nem megy! Siess segítségemre! Ámen.