Uram! Nézz ma is rám! Ments meg, ha bajban vagyok! Vigasztalj, ha erőtlen vagyok! Légy velem örömömben is. Nélküled elvesznék. Jöjj! Ámen.
A hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad. (Ézs 54,10)
A világban nagyon sok rosszat elkövetünk, ami Istennek nem tetszik, amiért haragudhatna ránk. De ő ezt nem teszi! Inkább őriz minket, véd, táplál, vigyáz ránk. Minden megszűnik, elpusztul egyszer, de egy valami megmarad: hozzánk való hűsége! Ezért nekünk is mindig dicsérni kell az ő nevét, mert nincs nála kegyelmesebb senki, aki bűneink ellenére ennyire szeret minket, embereket. "Az élet életveszélyes" - hangzik a szellemes, a mindennapi tapasztalatok által is igazolt megállapítás. Azonban hitünkből fakadóan ezt az életveszélyes életet mégis a reménység, nem pedig a teljes kiábrándultság, a távlattalanság jegyében éljük. A mi Istenünknek tetszett, hogy a szivárvány természeti jelensége ígéretes tanítás hordozója legyen minden idők hívő emberének. Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek. (1Móz 9,13-15) Emlékezzünk hát Isten szivárványívére, hiszen Isten maga is visszaemlékezik rá.
Jó, ha tudjuk, hogy Isten szivárványíve viharfellegekre és nem bárányfellegekre van helyezve. Sokszor felvonulnak a viharfellegek. De ne feledjük: mögöttük ott süt Isten napja. Az ív ott feszül a szakadék fölött, reménység és irgalom jele ez a reménytelenség és irgalmatlanság közepette. A szivárvány tehát a fenyegetettségek ellenére történő megőriztetés jele, a kegyelmet és irgalmat nyert élet szimbóluma. (Derencsényi István)
Uram! Jöjj hozzám! Hozd mindig reménységedet és kegyelmedet az én szívembe. Ámen.