Ne legyetek nyakasok, hanem adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe. (2Krón 30,8)
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. (Lk 14,23)
Kísértésektõl óvj meg, Uram, Istenem!
Mivel Jézus maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. (Zsid 2,18)
Felvitte az ördög Jézust, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát. Neked adom mindezt a hatalmat és dicsõséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom - kísértette a sátán az Urat. (Lk 4,5-6) Jézus a hatalmat és dicsõséget megszerezte, de nem a sátán által, hanem szenvedése, kínoztatása és halála által. Jézus felvette a keresztet, de nem önmagáért, hanem érettünk, bûnösökért. Feláldozta magát a kereszten, és ezzel épített nekünk hidat Istenhez. Értünk alázták meg és ölték meg az Isten Fiát! Ezért zeng neki így az ének: Méltó a megöletett bárány, hogy övé legyen az erõ és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsõség és az áldás! (Jel 5,12)
Jézus a segítség. Õ életével megmutatta, mi az az út, amit követnünk kell. Az ördög Jézusnak felkínálta a világ minden kincsét: Tessék, lásd, itt van, ameddig csak ellátsz, mindez a tiéd! Ezt teszi velünk is nap mint nap. Rajtunk múlik, hogyan választunk.
Mennyit vergõdtél zord kolostor éjén,
mennyi imádság, böjt és bús kudarc,
míg feltûnt végre a nagy éltetõ fény:
A megbocsátó, áldott Istenarc.
(Molnár Gyula)
Mutass utat, Jézusunk! Mutasd meg az utat, amelyen jártál. Add erõdet, hogy a sok tévelygés és szenvedés alatt se hátráljunk meg! Szeretõ Urunk, õrizd lépteinket! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, hogy a mindennapi kísértésünktõl megóvj minket. Ámen.