Hogy mindnyájan egyek legyenek . . . János 17, 21.
Krisztus főpapi imádsága hatalmas ígéret a hívőnek, hogy ő az egész keresztyénséggel egy test. Ez pedig azt teszi, hogy ami néki öröme és fájdalma, az öröme és fájdalma az egész testnek is. Nemcsak egy-két szent, hanem, égen-földön minden próféta, vértanú, apostol, - valamennyi keresztyén vele szenved és győz, érte hadakozik, őt segíti, védi és menti. Áldott csereviszony ez, melyben a test hordozza a tag minden szükségét, búját-baját, viszont a tag is részes a test minden javában és erejében.
Kívánhatnánk-e nagyobb boldogságot annál; mint hogy testvéri közösségbe juthatunk az egész keresztyénséggel és tagjai lehetünk a Krisztus testének?! Árthat-e, bánthat-e valaki, ha ezzel dicsekedhetünk? Hiszen jól tudjuk, hogy mihelyt a legkisebb baj ér, ég és föld, valamennyi angyal és szent mellettünk kiált. Ha elővesz valami bűn, rémíti, mardossa, nyomja lelkiismeretünket s ördöggel, halállal, pokollal fenyeget, - szól az Isten és minden Ő serege: hallod-e te bűn, halál és pokol: ne mardosd, ne fojtogasd, ne emészd a mi kedvesünket! Ehhez azonban hit kell. Mert a világ szeme és esze mindezt bizony egészen másként - fordítva látja.
Ha Krisztus maga oltalma
Anyaszentegyházának,
Nem árthat néki hatalma
Világ gonoszságának.
Vészben, viharban
Az Úr velünk van,
Nyáját megtartja,
Győzedelmet rajta
A poklok sem vehetnek.
Jn. 17.20-23 „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.