De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? (Mal 3,2a)
Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. (1Jn 2,1)
Mindenható mennyei Atyánk, szereteted segítsen abban, hogy betöltsük ezt a parancsolatot: Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ámen.
Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. (Ef 4,25)
A hazugság felforgatja az életet, és pont úgy forgat, hogy a szeretet kihulljon abból a világból, amiben élünk. Ki tenné fel életét olyasvalamire, ami hazugságra épül? Nem a legnagyobb önbecsapás az is, ha nem akarjuk a felforgató elemeket észrevenni? Szeretet és hazugság - értelme a létezésnek és becsvágy. Mert mi másból állna a hazugság, mint önzésbõl, saját érdekünk védelmébõl. A hazugság sírva fakaszt, megkeserít. Az a gyanta, ami hosszú idõn keresztül képzõdik, majd kegyetlenül megkövül, lehúzza a szívet, a lelket. Az az ember már nem mer más szemébe nézni. De ha csak magának ártana! Segítség! Kiáltja a mellette álló másik. Többszörös seb a hazugság a másiknak. Amit elõtte a szeretet kapcsolt össze, a hazugság sebet ejt azon. Sebet ejtesz a másikon a hazugsággal, a legnagyobb seb pedig az, ahogy ezzel megfosztod õszinte önmagad a másiktól, az õszinte embert, aki szeretni tudna. Tagjai vagyunk egymásnak, nem tehetünk semmit felelõtlenül. Az óember hazugságai, az önzõ (becs)vágyak hazugságai, a hazug szemek vaksága.
Krisztus erre kínálja fel: tessék itt van az út az élethez, a szeretethez, mely összerakja a hazugságok miatt darabjaira hullott embert. Vessétek le a régi élet szerint való óembert újuljatok meg lelketekben és elmétekben. (Ef 4,22-23)
Együtt sírunk és együtt öleljük át egymást, a teremtõ Isten boldogságában, aki azért jött el, hogy barátunk legyen és megmentsen bennünket. (Bruno Ferrero)
Uram, Jézus, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy meglássuk az utat, melyet te kínálsz nekünk óemberünk levetéséhez. A hazugság rombol, de te rakj össze és újíts meg minket. Ámen.