Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézõkhöz és jövendõmondókhoz, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? (Ézs 8,19)
Senki sem szolgálhat két úrnak. (Mt 6,24)
Jöjj, Urunk, ébressz bennünk hitet, reményt és szeretetet egyaránt!
Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten. (Zak 8,23)
Hozzátok akarok tartozni. Nem vagytok ugyanolyanok, mint én, mégis valami vonz bennetek. Mit csináltok? Hova jártok? Valami erõt érzek bennetek. Közösségetek szeretetteljes, kitartásotok végtelen. De honnan mindez a hatalom? Honnan ez a béke?
A világ lassan összeomlik, a családok széthullnak, az összetartás felbomlik, a szeretet megszûnik, a békétlenség egyre terjed. De a ti arcotokon, különös módon tükrözõdik a nyugalom. Milyen meggyõzõdés szüli mindezt?
Hozzátok akarok tartozni. Hozzátok, és ahhoz, aki mindezt a békét, szeretetet, erõt táplálja bennetek. Mert õ az, aki megment az értelmetlenségbõl, megszabadít a halálból, letépi láncaimat, amelyek megkötöznek és nem eresztenek. Hozzá akarok tartozni, a szabadság ajándékozójához, a reménység megtartójához, Jézus Krisztushoz.
Szívem mélyébõl száll hozzád
minden gondolatom.
Istenem, köszönöm,
hogy rabul ejtettél szereteteddel.
Vezess el, kérlek, a bensõ szabadságra,
hogy Szentlelked által
örökké dicsérhesselek.
(Simon András)
Hálát adok, Jézusom, hogy valóban megtapasztalhatom a szabadság ajándékát és a reménység örömét. Ámen.