Nézd! Elvettem a bûnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. (Zak 3,4)
Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitûek! (Lk 12,27-28)
Uram, gyógyítsd meg a mi életünk!
Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte õt az úton. (Mk 10,52)
Ebben az igeszakaszban egy ember gyógyulásával szembesülünk. Jézus a testi vakságból szabadította meg, emellett azonban ennél is nagyobb dolog történt a szívében, ami már kevésbé látványos, ugyanakkor mégis jelentõsebb. A lelki vakságból való gyógyulásra gondolok. Ennek következménye lesz, hogy a meggyógyított követi Jézust.
De mindez hogy ment végbe, mi volt a folyamata? Ez a kérdés azért fontos, mert csak úgy leszünk Jézus követõi, ha elõtte már megtapasztaltuk az õ gyógyító erejét! A gyógyítás pedig úgy történik, mint a hétköznapi életben az orvos és betege között. Az orvos jelenléte adott, a betegnek kell odamenni hozzá felismerve beteg állapotát, s csak ezután következik a gyógyulás az orvos segítségével. A különbség Jézus és az orvosok között csupán az, hogy míg az orvosok sokszor nem tudnak segíteni, vagy nem is ismerik fel a bajt, addig Jézus minden esetben látja a helyes diagnózist, és kész mindenkit meggyógyítani!
Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad, aki megbocsát, az új életre szül. Megbocsátás a viszonzást nem váró, gyógyító szeretet magasiskolája, a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja. Nehezen járható, keskeny ösvény a boldogság felé. Ne sokat várakozz! (Simon András)
Uram, te vagy egyedül a szívek vizsgálója és ismerõje! Te ismered minden kínunk, bajunk. Gyógyíts meg, ha gyógyulásra várunk. S add, hogy életünk hitben járó Krisztus-követés legyen. Ámen.