Isten ruház föl engem erõvel. (Zsolt 18,33)
Pál írja: Krisztus ereje által küzdök, amely hatalmasan mûködik bennem. (Kol 1,29)
Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. (János 8,19)
Elég hangos ma a hitetlenség. Nem elõször a történelemben. Rendszerint társaival együtt karban kiáltozik a hitetlen ember. Ha azonban magára marad, már keservesen viaskodik élete tisztázatlan kérdéseivel.
A vallások, bölcseleti rendszerek színes tarkasága bizonyítja, mennyire szerette volna az ember minden idõben megismerni Istent. Inkább sejtelemre jutott, mint megismerésre.
Istennek tetszett egyetlen, páratlan módon kinyilatkoztatnia magát. - Teáltalad. Az Atyát a Fia ismeri igazán. Te Õt mutattad meg nekünk. A Te Atyádat és a mi Atyánkat.
Mindig lehangol, ha még a keresztyénségen belül is találkozom emberrel, aki tiltakoznék ugyan az ellen, ha valaki hitetlennek mondaná õt, de Istennel rajtad kívül akar élni. Nem ismer téged és éppen ezért nem ismeri az Atyát sem.
Uram!
A teljes istenismeretre majd akkor jutok el, ha színrõl színre látom mennyei Atyámat. De amit életeddel és haláloddal megmutattál, az nekem elég. Tanításodból ismerem Atyám akaratát, halálodból pedig ismerem örökkévaló, irgalmas, üdvözítõ szeretetét. És ez valóban elég.