A világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Korinthusi első levél 1, 27.
Ha nem vagyunk gyengék, akkor Krisztus nem tudja megmutatni rajtunk az Ő erejét. Ha a magunk erejével is ellenállhatnánk az ellenségnek, akkor a miénk volna a dicsőség, nem a Krisztusé. De tapasztalatból tudjuk, hogy képtelenek vagyunk magunkon segíteni, hanem Istennek kell azt tennie. A mi gyengeségünkben tehát Isten ereje dicsőül meg. Így vígasztal minket a Krisztus. Ne felejtsük hát el: az Ő módszere az, hogy mi gyengék vagyunk, az ellenség pedig erős és kérkedő, - de mégis Övé a diadal. Azért bánik velünk az Isten így, hogy amikor a világ szerint ügyünk is, magunk is elbukóban s nyilvánvaló a gyengeségünk, - meg ne rettenjünk, se el ne csüggedjünk, hanem vegyük eszünkbe, hogy Isten nem tréfál, teljes komolysággal cselekszik, mikor a gyengékkel akarja legyőzni az erőseket. Ezt természetesen nem az értelem szemével kell néznünk, hanem behunyt szemmel - hittel.
Legyen békesség a mi időnkben,
Maradhassunk meg ismeretedben,
Még magzatink is a te igédben
Nevelkedjenek az igaz hitben.