Istenem, hajolj le hozzám, hogy Istenem légy!
Tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek. (Józs 3,10)
Isten útjai, amelyeken vezetni akar, már előre készen vannak. Tökéletes bölcsességéből azonban csak lépésről lépésre fedi fel előttünk, iránta való bizalmunk mértéke szerint. Most Isten népe áll a Jordán előtt. Át kell kelni a folyón. Hogyan? El kell foglalni az ígéret földjét. Meg tudjuk csinálni? Nem erőnk felett való feladat ez? Pogány vidék ez. Mégis a hit vallja: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet. (Józs 2,24) Istenre tekintve elindultak. A Jordán kettévált, az egész nép száraz mederben kelt át mindenestül a Jordánon. Életünk képei ezek. Menni kell. Előre. Melyik úton? Mit válasszak? Sokszor megtervezem, szépnek, jónak, magasztosnak látom. Aztán elbukom. Akadályokat látok, korlátokat, és hogy kevés az erőm. Embertársaim az ellenségeim. Családomra, munkahelyemre, pénzemre pályáznak. Úgy érzem, nincs kiút. A megfáradt, meggyötört vándornak szól a mai világban is Jézus Krisztus ígérete: Én veletek vagyok mindennap. Vajon szükségünk van-e még valami másra is? Nem, csak az ő jelenlétére. Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek. Jézus Krisztusban új, világos és egyenes út nyílik meg. Jézus Krisztusban győzni lehet az elválasztó falakon, torlaszokon, de az emberi szíven is. Amikor hitre jut egy családtagunk, imádkozni kezd a haragosunk, ott győz az evangélium. Te milyen úton jársz?
Isten úgy növeli meg hitünket, hogy megfogyatkoztatja! (Luther)
Úr Jézus Krisztus, hálát adok neked, hogy új utat nyitottál előttem. Kérlek, növeld hitemet, hogy nap mint nap bizonyságot tegyek rólad, és valljam: itt az Isten köztünk. Ámen.