Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket. (Ézs 66,13)
Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Mert én élek, és ti is élni fogtok. (Jn 14,18-19)
Nem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére és hogy hány kosarat töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére és hogy hány kosarat töltöttetek meg? (Máté 16,9-10)
Amikor szíved megszánta az éhezõ sokaságot és ezért megelégítetted az ezreket kenyérrel és hallal - érdekes volt megfigyelnem - minden alkalommal összeszedetted tanítványaiddal a maradékot. Vajon a rend kedvéért? Vagy takarékosságból? Neked nem volt szükséged rá. De mai szavadból látom: tanítványaidnak annál nagyobb szükségük volt erre. Nem az elszáradó kenyérfalatokra, hanem csodás hatalmad emlékére. Ezt akartad a lelkükbe vésni. És ezt keltegeted most bennük.
Uram!
Valahányszor tanúja vagyok csodatevõ hatalmadnak - nagy tömegek között - hazám, egyházam, gyülekezetem életében, vagy családom kis körében, legtöbbször pedig egyéni sorsom alakulásában, akkor ne engedd azt csak egy futó pillanatra ámulattal tudomásul vennem. Az emlékét - a megmaradt fölösleget - taníts gondosan összeszednem. Mert jöhet idõ az én életemben is, mint egykori tanítványaidnál, amikor ezekre az emlékekre szükségem lehet. Amikor megingó hitemet ezek erõsítik meg.
Kegyelmed csodáinak emlékét segíts élénk színben megõriznem.