Életem folyton veszélyben van, törvényedrõl mégsem feledkezem meg. (Zsolt 119,109)
Jézus egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tõlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." (Mt 26,39)
Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt. János 17,4
Az evangéliumok számtalan olyan jelenetet tartalmaznak, melyben az emberek Istent kezdték dicsõíteni, mert látták valamely csodatételedet, vagy olyan tanításodat hallották, melyhez hasonló ember ajkáról még nem hangzott. Valóban: amerre jártál, nyomodban megtermett az emberek lelkében az Istent magasztaló szó. De nem az emberek adtak neked igazolást. Ennél az önkéntelen emberi megnyilatkozásnál többet mond mai imádságod. Te voltál az egyetlen a földön, aki el merte és el tudta mondani a mindentudó Atya elõtt: "Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál." Ezért szállt életed láttán dicsõség Istenre.
Uram!
Emberek között én is mondtam már egyszer-máskor ilyet: elvégeztem, amit Istentõl kapott megbízatásomnak tudtam. De ha rágondolok számba sem vehetõ rengeteg mulasztásomra, vagy éppen önfejû engedetlenségemre, akkor mennyei Atyám elõtt ilyet mondani nem merek. Inkább elnézõ kegyelméhez kell fordulnom.
Életemnek - tudom - értelmet azok a napok adnak, amikor szolgálatom nyomán emberek fölfigyelnek Istenre. Tedd ilyenné, Uram, ezt a mai napomat.