Én pedig azt mondom néktek: szeressétek ellenségeiteket. Máté 5, 44
Miféle jótett az, ha csak a barátunk iránt vagyunk jók?! Ezt a pogány is megteszi, sőt a maga fajtáját az állat is szíveli. A keresztyén embernek tehát tovább kell mennie. Néki szeretettel kell szolgálnia az érdemetlent, a gonosztevőt, az ellenséget és háládatlant is, mint ahogy mennyei Atyánk felhozza napját az igazakra is gonoszokra is és esőt ad mind a hálásaknak, mind a hálátlanoknak.
Itt tűnik ki, hogy milyen nehéz jót tenni Isten parancsa szerint, s hogy görnyed, roskadozik alatta s természet, amely csak a tulajdon kedvenc, kiválogatott cselekedeteit teszi könnyedén és szívesen. Vedd csak azért a te hálátlan ellenségedet s tégy jót vele.
Megláthatod belőle, hogy mily közel, vagy mily távol vagy Isten e parancsolatától. Élethossziglan dolgot ad e cselekedet a gyakorlásra. Mert ha rád szorul az ellenséged, s te nem segítesz rajta, jóllehet segíthetnél, ez éppen annyi, mintha elloptad volna a tulajdonát, hiszen tartoztál volna segítségére lenni.
Te hozzám mindennap
Kegyelmes vagy Istenem;
S én ne lennék-e az,
Ahhoz ki vét ellenem?
Ne szeressem-e azt,
Kinek Atyja te vagy
Akihez jóvoltod
Mint én hozzám oly nagy?!