Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

Életre vagyunk elhívva

aggódás
bűn
élet
elhívás

Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az Úr -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. (Ézs 66,22)

Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2,10c)

Uram! Hozzád menekülök. Köszönöm, hogy bár szívem elítél engem, te nagyobb vagy az én szívemnél. Ámen.

Bocsásd meg vétkeinket. (Mt 6,12)

Vesztembe rohanok, mint Júdás; ûzött vadként menekülök vétkem elõl. Nem lelek nyugalmat, szívem elítél. Távol érzem magam Istentõl. Még eszemben a mondat: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, de nem látok messzebb vétkemnél, szívem pedig kérlelhetetlen bírám marad. A tengeren járva süllyedni kezdek, már nem látom Jézus arcát, és hívó hangját sem hallja meg fülem. Alattam a tátongó mélység. Rémülten nézem végig, ahogyan összecsapnak fejem fölött a hullámok. Végem van. Elsüllyedek az önvád mocsarában, már nincs erõm küzdeni az életemért. Bénultan fekszem a tenger mélyén, élettelenül, békétlenül, reménytelenül. Egy alakot látok a víz felszínén. Kitárt karral áll. És eszembe jut, hogy ki õ. Õ az, aki jelen volt formálódásomnál anyám méhében, életem minden rezdülésénél. Emlékszem, mindig arról beszélt, hogy nagyon szeret és örül, hogy élek. Szüntelenül próbált emlékeztetni, hogy nem kell belepusztulnom bûneim terhébe, mert õ már megtette azt. Azt is mondta, hogy szeretné, hogy ez a tény tudatosuljon bennem, és határozza meg életemet. Bátor, tudatos és boldog életrõl beszélt. Akkor mégis mi keresnivalóm van itt, a tenger mélyén?!

Bízzatok az új utakban, és haladjatok elõre! Isten azt akarja, hogy a földjén áldássá legyünk. Aki egykor életet lehelt belénk, oda vezet bennünket, ahová akar, és ahol szüksége van ránk. (Klaus Peter Hertzsch)

Drága Urunk! Köszönjük, hogy életre hívsz, és biztatsz igéddel, hogy kegyelmet találunk érted és általad. Add, hogy bele merjünk kapaszkodni ígéretedbe, legyõzve kicsinyhitûségünket és elítélõ szívünket. Vágyunk növekedni a bûnbocsánat örömében, s ezáltal a te, mások és önmagunk szeretetében. Kérünk, add, hogy kegyelmedbõl élõ gyermekeidként a bûnbocsánat örömhírét közvetíthessük még sóvárgó testvéreink felé. Ámen.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: Életre vagyunk elhívva

  • ‹ Élet vize
  • Fel
  • Életét adja értem ›