Uram, kérlek, segíts, hogy a gyülekezetem mindig téged dicsőíthessen!
A tanítványok egy szívvel, és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. (ApCsel 1,14)
Egy szívvel egy lélekkel. Milyen csodálatos kifejezés ez a tökéletes gyülekezeti egységre. Talán mondhatnánk, hogy ez csak egy ideál, amit soha nem lehet elérni. De valóban elérhetetlen ez a cél? Valóban megvalósíthatatlan? Talán mégsem, hiszen a világban is vannak tökéletes egységben működő közösségek. Ilyen közösséget alkotnak a csoportsportágakban szereplő sportolók is. Mindent félretéve együtt készülnek, edzenek, hogy a versenyen győzelmet arathassanak, és dicsőséget szerezhessenek az országuknak. Egy szívvel, egy lélekkel küzdenek a közös cél eléréséért. Nekünk is küzdenünk kell, de egy sokkal magasztosabb ügyért, Krisztus ügyéért. Ahhoz, hogy egy gyülekezet igazi közösséggé váljon, elengedhetetlen a Jézusra való közös figyelés. Az imádság ajándéka az, ami elősegíti ezt. A jeruzsálemi gyülekezetben felismerték, hogy a Jézushoz intézett közös imádság teszi őket egységessé a különböző emberi tulajdonságok ellenére is. Egyedül így tudunk egységes, egészséges gyülekezetben élni, ha az imádság erejét felhasználva közösen dicsérjük az Urat. A közös imádság révén megismerhetem embertársam Jézushoz való viszonyát, ami erősíthet engem is. Áldjuk az Urat kitartóan egy szívvel és egy lélekkel!
A közös imádat az új élet egyik hajtásának a sarja. A mennyben élvezik ennek gyönyörét, és ahol az imádat a legbensőbb, ott van a legközelebb a menny a földhöz. (C. H. Spurgeon)
Drága Jézusom! Kérlek, segíts nekem, hogy el tudjam fogadni felebarátomat. Tudom, ha ez nem valósul meg, akkor nem válhatok a gyülekezet építőjévé. Kérlek, add, hogy legyőzhessem félelmeimet, és a közös imádsággal téged imádhassalak! Ámen.