Jó nékem, hogy megaláztál, azért hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 119. zsoltár 71.
Csakúgy énekel ez igéből a nagy gyönyörűség! Hát nem csodálatos és áldott Isten vagy te, ki ilyen csoda-szeretettel uralkodol rajtunk?! Felmagasztalsz, mikor megalázol. Megigazítasz, mikor a pokolba taszítasz. Diadalmat adsz, mikor összetörsz. Megelevenítesz, mikor megölsz. Megvigasztalsz, mikor megszomorítasz. Éneket adsz ajkunkra, mikor megríkatsz. Szenvedéseinkben teszel erőssé és balgaságunkban bölccsé. Meggazdagítasz, mikor szegénységet küldesz ránk. Urrá teszel, mikor szolgáltatsz. Nem is lehet elszámlálni sok hasonló csodáját, amelyeket mind egybemarkol ez a vers s a keresztyénség dicsekedve összehalmoz e rövid igével:
"Jó nékem, hogy megtaláltál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet."
Mind jó, amit Isten tészen,
Dorgálása nem tesz kárt,
Nem célja, hogy megemésszen,
Bár nyújt keserű pohár;
Hát eltűröm,
Mert az üröm
Kezéből Istenemnek
Orvosság lesz lelkemnek.