Ezt mondta az Úr Izsáknak: A te utódod által nyernek áldást a föld összes népei. (1Móz 26,4b)
Az Úr felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az õ utódjának mindörökké. (Lk 1,54-55)
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyetek nekem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higyetek a cselekedeteknek! (János 10,37-38)
Boldog, aki a Te szavadnak hisz. A bizalmatlan emberi szívnek ez nem mindig könnyû. A Bibliámban bõségesen látok példákat a boldog hitre. Péter egy eredménytelen munkában eltöltött éjszaka után ezzel a válasszal tudta fogadni szavadat: "A Te parancsolatodra levetem a hálót" (Lukács 5,5). A kapernaumi királyi ember szívében is föloldódott a szorongás, amikor ezt a szavadat hallotta: "Menj el! A Te fiad él!" (János 4,50.) Nemcsak egyesek, hanem nagyon is sokan tudtak a Te szavadra indulni, élni és meghalni. Az ilyen példákban világosan látom szavad hatalmát. De a példák egyben rávilágítanak az Isten elõtt megnyitott engedelmes szívre is.
Mai igéddel bizalmatlankodó, hitetlenkedõ emberekhez fordultál. A szavadat nem tudták elfogadni. Ezért utalsz a cselekedeteidre, amelyek szavad hitelét igazolják.
Uram!
Köszönöm a szavaidat. De köszönöm cselekedeteidet is. Nemcsak azokat a cselekedeteket, amelyekrõl az evangéliumok számolnak be, hanem azokat is, amelyeket Szentlelked hatalma által vittél véghez a világtörténelemben, s amelyek nélkül a világ olyan sivár volna. Szóval és cselekedettel gyõzd meg a szívemet.