Felebarátodat ne zsákmányold ki. (3Móz 19,13)
Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. (Mt 7,12)
Akik fegyvert fognak, fegyverrel kell elveszniök. - Avagy azt gondolod, nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? (Máté 26,52-53)
Két ember egymáshoz való viszonyából kizárod az erõszak jogosultságát. Ha pedig valaki mégis erõszakoskodik, hívedet eltiltod a megtorlástól. Közösségek egymáshoz való viszonyára is ugyanezt az akaratot nyilatkoztattad ki. Ez nem éppen könnyû oldala evangéliumodnak. Ellenkezõleg. Roppant nehéz volt mindig is elfogadni. Ezt látom ebben a gecsemánei jelenetben is, amikor egyik tanítványod - Péter - kardjához nyúl. És látom az évezredek alatt folyt vallásháborúkból, keresztes hadjáratokból, a máglyák lángjából, kínzókamrák emlékébõl. Pedig nehezen értõ követõid így sok gyalázatot zúdítottak hitünkre.
Uram!
Ha erõszakot akartál volna alkalmazni, ahhoz neked - a mindenható Atya Fiának - emberi hatalomnál nagyobb erõk álltak volna rendelkezésedre. De a Te országodban más szabály uralkodik, mint a földi birodalmakban. Te a békesség országának vagy a Fejedelme. Hegyi beszédedben is azokat mondottad boldogoknak, akik a "békességre igyekeznek".
Péter - könnyek között - kásán vizsgálta meg a szívét. Mai igéd alapján engem idejében indíts önvizsgálatra. Szeretnék hozzád hû lenni.