A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Római levél 12, 13.
Mi éppen fordítva cselekszünk! Napról-napra azt kívánjuk, hogy a szentek segítsenek szükségünkben, holott Pál apostol arra buzdít, hogy mi segítsük a szenteket szükségükben. Az apostol azért említi a szentek szükségét, hogy annál jobban felgerjessze a keresztyének adakozó készségét. Megmutatja az igazi szenteket, akik szükségben nyomorognak. Szegény, elhagyott, éhező, mezítelen, fogoly, megöldökölt emberek, akik mindenek segítségére rászorulnak, mert magukon segíteni nem tudnak. Azonfelül a világ istentelen gonosztevőnek tartja őket, akik minden bajukat megérdemlik. Krisztus Urunk is ilyen szentekre mondja majd az ítélet napon: "...amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg." Akkor a "nagy" szentek szégyenkezve állnak majd meg ezek előtt a szentek előtt, akiket életükben lenéztek.
"A vendégszeretetet gyakoroljátok!" A szentek szükségeit tehát nemcsak szóval kell felvenni, hanem tettel is. Vendégszeretetünkbe kell őket fogadnunk, ha rászorulnak. Ebben benne van minden egyéb testi szükséglet is: az éhezők táplálása, a szomjúhozók megenyhítése, a mezítelenek felruházása.
E világi jókban
Akinek van bősége
S nem könyörül azon,
Kinek nagy a szüksége,
Az rosszakarója
Felebarátjának
S megrontója az Úr
Szent akaratjának.