Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek. Filippi levél 4,4.
Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön.
Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, - szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.
Keresztyének, örvendezzünk,
Szívvel-szájjal zengedezzünk;
Ének szárnya égig menjen,
Öröm van ma földön, mennyen!