Jelenések 19,5-8
MINDENHATÓ ÚRISTEN
Az Úr ma tanulmányozott izgalmas címe a magával ragadó "Halleluja Kórusban" szerepel, amely az egész mennyben visszhangzik, amikor Babilon végleg elbukik, és az Úr Jézus dicsőséges visszatérésére készülődik a Földre, hogy királyságát megalapítsa. A Babilon bukását követően felhangzó négy halleluja közé beékelődik egy hang, amely a trónus felől szól, és a következőket mondja: "dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek Őt, kicsinyek és nagyok", 5. vers. És azonnal egy hatalmas, erőtől duzzadó, dicsőítő himnusz hallható, amelyhez hasonló ezelőtt még sohasem hangzott. És ki ennek a hatalmas himnusznak az előénekese? Ki vezeti a megváltottak dicsőítő énekét? Maga az Úr Jézus Krisztus, az Ő kedves hangja határozza meg a hangmagasságot és a ritmust, amint valamennyi megváltott lélek hangja egy végső, átütő erejű "halleluja"-ban egyesül! És miért hallható a megváltottak e hatalmas örömkiáltása? Mert "uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható".
Volt egy másik alkalom is, amikor az Úr Jézus vezette az éneklést az övéi között, de mennyire különbözött az a jelenet ettől a mostanitól! Éppen befejezte a húsvéti vacsora elfogyasztását a felső szobában, és miután az áruló Júdás eltávozott, az Úr a szeretteihez az Őróla való folyamatos megemlékezésről beszélt. "Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére", Mk 14,26. Amit énekeltek, valószínűleg a 118. zsoltár lehetett, a hat "hallel", azaz dicséret zsoltár közül az utolsó. A "hallel" szó és a "halleluja" gyökere azonos. Vegyük fontolóra ezt a megkapó jelenetet, amint - a kereszt árnyékával a feje fölött - az Úr Jézus az övéivel a következőket énekli: "Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!", Zsolt 118,24. Hamarosan átélte a kereszt borzalmas szenvedését. Nem sokára egyedül maradt halálos szenvedésével és szégyenével, magányosan, ember és Isten által elhagyottan. Hadd zengjen ma szíveinkben halleluja, amikor arra emlékezünk, hogy a kereszt Embere ma a trónuson ülő Ember, és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy "uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható".
Jel. 19.5-8 És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok! És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.