1János 2,1-2
PÁRTFOGÓ AZ ATYÁNÁL
Itt, a 2. fejezet nyitó verseiben János közli velünk levele megírásának egyik okát: "hogy ne vétkezzetek". Megtérésünk előtt keveset gondoltunk a bűnre, ha egyáltalán gondoltunk rá. Természetes módon éltünk. Most azonban már általános törekvésünk, hogy az Úr tetszésére és Őérte éljünk. A bűnt el kívánjuk kerülni.
Mindazáltal, amíg testben vagyunk, fogékonyak vagyunk régi természetünk tevékenységére. Vannak esetek, és János hangsúlyozza, hogy ezek csak egyedi esetek lehetnek, amikor elbukhatunk a bűnben. Az elbukással kapcsolatban az Ige a "ha", nem pedig az "amikor" szót használja. Mi legyen a reakciónk ilyen esetekben?
János elmondja nekünk, hogy "van Pártfogónk az Atyánál". Egyértelműen tisztában van vele, hogy erre a Pártfogóra neki magának is szüksége van, hiszen többes szám első személyben ír (pártfogónk). Nagy megnyugvással tölthet el bennünket, hogy itt egy jelen időbeli, aktív birtokviszonyról van szó. Az, aki a közösségünk helyreállítását lehetővé teszi, elérhető számunkra éppen most, és bármikor, amikor szükségünk van rá. Mellénk áll, amikor megvalljuk bűneinket és elismerjük rászorultságunkat, és közbenjár ügyünkben az Atyánál.
Pártfogónk tevékenységének hatékonysága a következő tényeken alapul: "az Atyánál" van, és Ő "az igaz Jézus Krisztus". Aki közvetlenül az Atyával van, az szoros közösségben van Ővele. Pártfogónk működési területe az Istenség legbelső szféráját érinti. Van egy világi mondás, miszerint nem az számít, hogy mit tudsz, hanem az, hogy kit ismersz. Ne felejtsd el, "van pártfogónk az Atyánál"!
Ő "az igaz Jézus Krisztus". "Jézusként" emberi alakban jött közénk, látta valóságos helyzetünket és esendő mivoltunkat. A "Krisztus" megjelöléssel János Jézus isteni mivoltáról tesz bizonyságot, és hogy megilleti Őt az a hely, amit az Atyánál elfoglal. Tudva, hogy Ő "igaz", nyugodtak lehetünk afelől, hogy Ő megfelel az isteni mércének mind jellemében, mind cselekedeteiben. Milyen csodálatos képesítés! Milyen csodálatos Pártfogó!
E számunkra elkészített csodálatos gondoskodás fényében megérthetjük, hogy milyen fontos, hogy megvalljuk bűnünket, hogy annak szennyétől és bűntudatától megszabaduljunk. A mi Pártfogónk az Atyánál (Atyával) van, aki kész és hajlandó is megbocsátani, és akinek az a kívánsága, hogy helyreálljon az a közösség, amelyre szükségünk van.
1Jn. 2.1-2 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.