1Péter 2,6-10
BOTRÁNKOZÁS SZIKLÁJA
Ebben a szakaszban az Úr Jézus különböző kövek formájában van bemutatva. Láttuk már, mint élő követ, most pedig úgy szemlélhetjük, mint fő sarokkövet, amelyet Isten maga fektetett le, 6. v. Ő választott (ki van választva) és drága (értékes), és természetesen teljesen megbízhatóan használható az épület méreteinek meghatározásához. Az Ige e szakasza a különböző javasolt értelmezések szerint Őróla, mint a boltív zárókövéről, mint a sarok sisakkövéről vagy fedélkövéről, vagy pedig mint próbakőről (mérőkőről) beszél, amihez a többi követ hozzá kell mérni. Ezt a követ az építők megvetették, halandó emberek vallásos kezdeményezéseinek építői.
Ez mind igaz, azonban Ő botránkozás (elbotlás) köve is mindazok számára, akik nem hisznek, vagy pontosabban: úgy döntöttek, hogy nem hisznek. Ő úgy fekszik, az építők által mintegy félredobva, hogy gyakran megbotlanak benne, mivel valójában nincs út, ami elkerülné Őt. Az emberek időről időre szembe kerülnek az Ő létezésével, értékével, az Isten dolgaiban való jártasságával, és mégis, ahelyett, hogy hozzá fordulnának, egyszerűen elhagyják, vagy áthelyezik Őt más helyre, amely számukra kényelmesebb. Ha egy kő nem kerül a megfelelő helyre, az csak ott hever, és akadályozhatja a munkát.
Ő botránkozás sziklája is, vagy ahogy Ézsaiás mondja, olyan szikla, amelybe belebotlanak (Ézs 8,14). Az a szó, amelyet az Írás itt a "kő" megjelölésére használ, egy fölbe ágyazott, igen nagy kőre utal. Nem lehet elmozdítani. Nem lehet megkerülni. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni, és rendkívül nehéz túlhaladni rajta. Az embereknek ezért fel kell rá kapaszkodniuk, és következésképp, le is eshetnek róla. Senki sem mondhatja majd, hogy nem tudott Krisztusról, miközben a saját díszes szellemi épülete felállításán fáradozott. Ő minden időben és minden helyen megmutatja magát, és rendkívül elhatározott és átgondolt döntés szükséges ahhoz, hogy Őt kihagyjuk a dolgainkból. Mégis, az emberek tudatosan megteszik ezt. Ő folyamatosan hívja magához a bűnösöket, aki mégis visszautasítja Őt, az önmagát rombolja.
Nem úgy a hívők. Ők választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet és különleges nép. Szoros kapcsolatban vannak Krisztussal, a nagy áldás eléréséhez Őt hágókőként használják, és ezért sohasem fognak benne sem megütközni, sem elbukni.
1Pt. 2.6-10 Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.