Zsidók 2,16-18; 3,1
FŐPAP
"A te Istened... meg tudott-e menteni?" - hangzott a kérdés a pogány király szájából Dániel prófétához, Dán 6,20. A Szentírás visszhangzó válasza a következő: "Isten képes rá!"
"Üdvözíteni tudja", Zsid 7,25. "Megőrizhet", Júd 24. Itt pedig: "segíteni tud". Üdvözíteni tudja azokat, akik Őrajta keresztül keresik az Atyát. Képes megtartani az elbukástól azokat, akik arra vannak szánva, hogy botlásmentesen megálljanak az Ő jelenlétében, és segítségül tud jönni azokhoz, akik a kísértés nyomását érzik útjukon. Ezért a főpapunk Ő.
Mielőtt főpapunkká vált, emberré lett. Ennek a fejezetnek előző versei meggyőznek bennünket Ember voltának fontosságáról. "Rövid időre kisebbé lett az angyaloknál a halál elszenvedése miatt... Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált", Zsid 2,9. Osztozott a (hús)test-ben és vérben, "hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt", 14. v. Így képes segíteni azokon, akik megkísértettek.
Kísértés alatt vagyunk? Ő is volt! Látjuk böjtölni negyven napon és éjszakán keresztül a pusztában, éhezve és az ördögtől kísértve. Az ördög felajánlotta neki a királyságot kereszt nélkül, Mt 4,2-3. Halljuk, ahogyan megdorgálja a Sátánt, ahogyan Péteren keresztül újra arra törekedett, hogy a kereszt elkerülésére kísértse. Értékeljük, hogy mint áldott Isten, nem vétkezhetett, azonban megérti a kísértést és a gonosz támadását, amellyel szembekerülünk.
A törvény alatt szükséges volt, hogy a főpap belépjen Isten jelenlétébe, illatáldozattal és az áldozat vérével a népért. A mi Főpapunk a mi érdekünkben saját kiontott vére által ment Isten jelenlétébe. Ő "irgalmas és hű", hű Istenhez, és irgalmas népéhez.
Ő a mennyben van. Miértünk van ott. Mert Ő ott van, tudjuk, hogy mi is ott leszünk egy napon. De mi van ma? Amikor megkísértetünk és szükségünk van segítségre, Ő távol van? "Ő segíthet azokon, akik megkísértetnek." Készen áll, és képes, hogy jöjjön népének megsegítésére, és győzelmet adjon nekik a kísértésben. Mit kell tennünk? Kiáltsunk Őhozzá most!
Zsid. 2.16-18 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek. Zsid. 3.1 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,