1Korintus 10,1-5
A SZELLEMI KŐSZIKLA
Miközben Izráel fiai átkeltek a pusztán Egyiptom és az Ígéret Földje között, hatalmas mértékben próbára tették Isten türelmét. Isten erős karral szabadította meg őket; nemcsak kijöttek Egyiptomból, aminek az egyiptomiak kezdetben örültek, hanem még aranyat és ékszereket is rájuk tukmáltak. Isten kettéválasztotta a tengert, hogy száraz talajon haladhassanak át rajta, aztán pedig összezárta a vizeket a közeledő egyiptomi hadsereg felett, és elpusztította őket. A pusztában mégis zúgolódtak. Egyiptom húsos fazekai, póréhagymái és fokhagymája után sóvárogtak. Nem engedelmeskedtek Istennek, fellázadtak Mózes ellen, és nem hitték el, hogy Isten le tudja győzni az óriásokat Kánaánban.
Mégis, mindennek ellenére Isten nagy kegyelmet mutatott irántuk. Táplálta őket fürjekkel, a keserű vizet édesvízzé változtatta, és biztosította, hogy a negyvenéves pusztai vándorlás alatt - bár holttestük a sivatagban szóródott szét, úgyhogy csak Józsué és Káleb ment be az Ígéret Földjére - sarujuk és ruhájuk nem kopott el. Adott nekik mannát is az égből, kis fehér kenyércipókat, amely olyan volt, mint az angyalok eledele. Amikor a víz hiánya miatt zúgolódtak, Isten utasította Mózest, hogy üssön meg egy sziklát, és abból friss víz forrása támadt. Ez a víz és a manna "szellemi eledel"-ként és "szellemi ital"-ként van jellemezve. Ez mind a mannánál, mind a sziklánál azt a szellemi eledelt ábrázolhatja, amelyet Isten adott nekik, vagy jelentheti azt, hogy abban az értelemben voltak szellemiek, hogy Isten természetfeletti módon biztosította ezeket. Krisztus még ma is szellemi eledel és felfrissülés népe számára.
Istent gyakran írja le úgy az Ószövetség, mint Kősziklát. "Magasztaljátok Istenünket! Kőszikla Ő, cselekvése tökéletes", írta Mózes, 5Móz 32,3-4. Ő volt Izráel üdvösségének Kősziklája, aki formálta őket. "Az Úr az én kősziklám... és szabadítóm", írta Dávid, mint egyéni hívő ember, 2Sám 22,2. Ez a tapintható kőszikla, amelyre Mózes rásújtott, valójában Krisztus előképe, akit Isten sújtott népe érdekében. A szellemi Kőszikla, maga Krisztus sohasem hagyta el népét, bár Isten sokakat nem kedvelt közülük. Tanuljuk meg, hogy ne viselkedjünk úgy, mint ők.
1Kor. 10.1-5 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a szellemi eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert a szellemi kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.