1Korintus 5,6-8
KRISZTUS, A MI PÁSKABÁRÁNYUNK
Azon a nagy fontosságú estén Urunk egy asztal körül ült tizenegy szeretett tanítványával és Júdással együtt. A páskaünnep közeledett, ami számára az utolsó volt, és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát", Lk 2,15. Az Atya gondolataiban, valamint a Fiú és a Szent Szellem gondolataiban ez volt a legjelentősebb minden páska közül, annak bevezetése óta Mózes korában. Minden egymást követő páskaünnep, és minden páskaáldozat erre az egy eseményre mutatott.
Isten, Fiának engesztelő halálára gondolva úgy rendelkezett, hogy a páskaáldozatot, akár bárány, akár kecskegida, gondosan kell kiválasztani, hogy biztosítva legyen annak hibátlansága - tökéletes legyen mindenképpen, amilyen a Fia volt. Több napon keresztül meg kellett figyelni addig az esti pillanatig, amikor meg kellett ölni, és vérét felkenni a szemöldökfára és az ajtófélfákra, minden egyes izraelita házban. Az áldozat részeit meg kellett sütni, és megenni kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel. Isten megígérte izraelita népének, hogy amikor elhozza az ítéletet a hitetlen, lázadó egyiptomiakra, kihagy minden háznépet, amely menedéket keresett a vér alatt, és nem hoz rá ítéletet. "Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket", 2Móz 12,13.
Nézzük az "Isten által kijelölt Páskabárányt", amint szavakba önti azokat a gondolatokat, amelyek elméjében voltak azon az éjszakán -"szenvedésem előtt". A szellemi tűzön sütés és a keserű füvek volt most a gondolataiban. Az előtte megáldott és megtört kenyér azért volt, hogy emlékeztesse az övéit az Ő testére, amelyet értük adott; a pohár a vérének kiontására emlékeztetett. Új ünnepet alapított, a kenyértörést, hogy megemlékezzenek a szenvedő Páskabárányról. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Ezt a páskaáldozatot önmagunkra alkalmazva mutassuk meg hálánkat odaszánt élettel, és tartsuk a gyülekezeteket tisztán a bűn kovászától, mint ahogyan megnyilvánult az ünnepen a páskabárány szent volta, amelyet kovásztalan kenyérrel ettek meg. Vessük ki a gyűlölködés és gonoszság kovászát magunk közül, és csak az őszinteség és igazság legyen jellemző.
1Kor. 5.6-8 Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.