ApCsel 2,14-24
ISTEN ÁLTAL IGAZOLT
Péter megtérésre hívó szavai (az evangélium) egy ember bemutatását jelentették. Az Ember a Názáreti Jézus volt. Ember volta tökéletes volt, de ember volta nem csökkentette Istenségét, amely abszolút volt. Őbenne, és egyedül Őbenne tökéletesen egyesült az Istenségnek és a feddhetetlen emberségnek minden tulajdonsága. A próféta ezt mondta róla: "akit Immánuelnek neveznek - ami azt jelenti: Velünk az Isten", Mt 1,23. Először figyeljük meg szövegünkben a bemutatás egyik szavát. Az "igazolt" szó nem valamilyen visszatekintést sugall, hanem inkább bemutatást vagy bizonyságtételt. J.N. Darby a következőképpen fordítja: "egy ember tett bizonyságot Isten által neked". Az Úr Jézusban Isten bemutatott egy Embert, aki minden útjában az volt, amit Isten akart és megkívánt egy emberben. Ráadásul Isten bizonyságot tett róla és megerősítette ennek az Embernek az igazi jellemét és azt, hogy elfogadja valamennyi csodálatos cselekedetében, amelyet tett. Nikodémus felismerte ezt, amikor ezt mondta: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten", Jn 3,2.
Szövegünk beszámol ennek az Embernek az alárendeltségéről. A csodák, amelyeket tett, olyan csodák voltak, amelyeket "Isten tett általa". Lukácsé az az evangélium, amely az Úr Jézust odaadó, alárendelt emberi mivoltában mutatja be. Ember volta lényeges volt. Ő, aki a Megváltó lesz, "egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál,... hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált", Zsid 2,9 (Rev. Károli). Csak emberként volt lehetséges, hogy üdvösségünk Fejedelme szenvedések által legyen tökéletes. Csak emberként volt lehetséges, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen.
Isten által igazolt Ember, "utált és emberektől elhagyatott volt", Ézs 53,3. Gonosz kezek megragadták, keresztre feszítették és megölték. Az evangélium üzenete olyan üzenet, amelyet az ember gonoszságának hátterével szemben kell szemlélni. De Péter üzenete nem ennek az Embernek a halálával fejeződik be. Isten feltámasztotta a halálból! A halál nem tudta fogva tartani, "mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Őt." Ő, akit halálra adtak, kiszabadult a halálból a feltámadásában. Micsoda ellentéte ez minden más embernek!
Apcsel. 2.14-24 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.