János 17,11-13
SZENT ATYA
Ebben a fejezetben, amelynek azt a címet adhatnánk, hogy "az Úr az övéiért imádkozik", az Úr Jézus az Atyját úgy szólítja meg, hogy "Atyám", 1. és 5. v., "Szent Atyám", 11. v., és "Igazságos Atyám", 25. v. Az imádság első részében, 1-10. v., az Atyát azzal a munkával kapcsolatban szólítja meg, amelyet befejezett a Földön. Imádkozott az órával kapcsolatban, amely eljött, és a dicsőséggel kapcsolatban, amelyet Ő szerzett Istennek azzal, hogy elvégezte a munkát. Az imádság második részében, ahol a "Szent Atyám" címet használja, nem a saját munkájával kapcsolatban imádkozik, hanem a világgal kapcsolatban. Tanítványait itt hagyja egy szentségtelen világban, és azért imádkozik Atyjához, hogy tartsa meg a tanítványokat. Imádkozik biztonságukért és megszentelésükért.
Az Úr kérte az Atyát: "szenteld meg őket igazságoddal: a Te Igéd igazság". A Szentírás nemcsak bölccsé tesz bennünket az üdvösségre, 2Tim 3,14-17, hanem megtart minket, mint szenteket, elkülönülten a szentségtelen világtól. Jakab a levelében Istent "a világosság Atyjának" nevezte, "akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása", 1,17. A szentség hiánya nem egyeztethető össze a világossággal. Hasonlóképpen szólította fel Pál a korintusiakat, hogy szakadjanak el a világtól, mert csak akkor ismerik meg a következő ígéret valóságát: "Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek", 2Kor 6,18. A levél írója emlékeztette a szenvedő zsidó hívőket az Atyára, aki gyermekeit azért fenyíti meg, hogy "szentségében részesüljenek", Zsid 12,10.
Azonban az imádság nem csupán a megszentelésről szól. Szól a biztonságról is: "Szent Atyám, tartsd meg őket a Te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!", 11. v. Minden hívő ember, akár zsidó, akár pogány, tekintet nélkül a származására, "elhívott... az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre", 1Kor 1,9. Imádkozott, hogy a tanítványok megtartassanak a megtévesztő, érzéki és anyagi világtól és annak életmódjától. "Tudjátok meg, hogy az Úr elkülönítette a maga számára azt, aki istenfélő", Zsolt 4,4 (angol).
Az Atya fenyítésének célja a mi megszentelődésünk, és erről szól az Úr imádsága, amelyet az övéiért mondott.
Jn. 17.11-13 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.