János 11,14-44
FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET
A halál úgy tűnik az emberi észnek, mint legyőzhetetlen ellenség. Az emberek ösztönösen tudják, hogy van valami súlyos baj a saját elkerülhetetlen haláluk körül. Sőt, rettegnek az ismeretlentől, ami a halál után van. Amikor ez a korai tanítványokat megérintette, még ők is küszködtek a közeli hozzátartozó elhunyta miatti fájdalommal, és ehhez hozzájárult az a zavar, hogy mit jelent Lázár halála az Úr Jézus Krisztus állításaival összefüggésben. Márta és Mária egyaránt erősítgette: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem", 21. és 32. vers. Nyilván valóan bíztak az Úr képességében, hogy gátat vessen a halálnak a betegség azonnali meggyógyításával; csakhogy gondolkodásukban egy négynapos holttest még Krisztus lehetőségein is túl volt.
Az Úr Jézus eloszlatta félelmeiket azzal a dicsőséges ígérettel, hogy a feltámadás nem csupán prófétai esemény, amely a vég idejére van fenntartva, hanem jelenlegi realitás, amely az Ő személyében összpontosul. Más szóval, a feltámadás és az élet elválaszthatatlan az Úr Jézus személyétől; Ő teszi mindkettőt lehetővé. Az örök élet nem valamilyen elvont erő, vagy lehetőség, amely elválasztható Krisztustól. Sokkal inkább úgy határozható meg, hogy az ember megismeri "az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust", Jn 17,3. Ennek az új életnek a jellege az Ő lényéből és tevékenységéből sugárzik ki. Krisztus Mária figyelmét az áldás egy eljövendő napjáról az Ő hatalmának jelenlegi valóságára irányítja. Neki Jézusra kell néznie, nem csupán valamilyen profetikus szabadulásra. A feltámadás eljövendő napja teljesen az Úr Jézus Krisztus személyétől és művétől függ.
Lázárnak az Úr Jézus általi feltámasztásában képet látunk arról, amit minden hívő emberrel tesz. Azokat, akik "halottak voltak vétkeik és bűneik miatt", Ef 2,1, feltámasztja új életre az Ő vérében és feltámadásában való hit által, Jn 3,3; Róm 6,3-11. Azok, akik szellemileg már sírban voltak, és a bűn síri öltözékeivel voltak megkötözve, megszabadultak. Minthogy Krisztus vére felszabadította őket, ők is hatalmat kaptak, hogy az élő Krisztusnak való engedelmesség győzelmes életét éljék. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, most feltámasztotta szentjeit az Ő dicsőségére, Ef 1,19-20.
Jn. 11.23-27 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.