Lukács 24,13-32; Máté 21,1-11
PRÓFÉTA
Krisztus három tisztségéből - próféta, pap és király - János hivatkozik legtöbbet prófétai munkájára. János evangéliuma 7. fejezetének 52. versében a farizeusok helytelenül kétségbe vonták, hogy próféta jöhet Galileából. Volt pedig legalább három galileai próféta: Jónás Gát-Héferből, 2Kir 14,25, a tisbei Illés, 1Kir 17,1, valamint Náhum Elkosból, Náh 1,1. Ezenkívül Krisztus beszélt arról, hogy saját galileai otthonában nem volt becsülete, Jn 4,44. Négy alkalommal azonban prófétaként nevezték meg: az asszony a kútnál az Ő teljes ismerete miatt, Jn 4,19; az 5000, akiket megvendégelt, a meggyógyított vak férfi az Ő bámulatos hatalma miatt, Jn 6,14; 9,17; valamint azok, akik hallották bölcs tanítását azzal kapcsolatban, hogy eljön a Szent Szellem, hogy megelégítse a szomjazó lelkeket, Jn 7,40. Talán még Fülöp hivatkozott rá a Prófétára, Jn 1,45.
Mózes jövendölte meg a Messiásnak mint Prófétának az eljövetelét, 5Móz 18,15, és így a zsidók állandóan vártak egy prófétára. Hamis próféták jöhetnek, hazugságokat beszélve, Zak 13,3-4, vagy csodákat téve, 5Móz 13,1; Mt 24,24, de Krisztus Isten igazságát hirdetve jött, ami az igaz prófétaság jele. Péter és István rámutat, hogy Krisztus volt ez a Próféta, Csel 3,22-23; 7,37. Mózes azt mondta, hogy "testvéreitek közül" jön majd, utalva a zsidók közül származó Krisztus emberi természetére, "olyan, mint én", utalva Krisztusnak, mint Közbenjárónak a munkájára, és hogy a kegyelem korszakának bevezetője lesz, ugyanúgy, ahogyan a törvény Mózes által adatott.
Az Úr királyként való elfogadásának legkedvezőbb idejében az emberek a messiási éneket alkalmazták rá: "Hozsánna a Dávid Fiának: Áldott, aki jön az Úr nevében", Mt 21,9, Zsolt 118,26. Királyuk volt itt! Ő tudta. Ők úgy gondolták, tudják - és Prófétának nevezték, 11. v.
De milyen gyorsan megváltoztak! A következő hét szomorú eseményei gyorsan lelohasztották még a tanítványok lelkesedését is. Csak prófétának tudták nevezni, amikor mint egy Idegen - amely megfelelő cím olyan valakinek, aki egész földi életében idegen volt - csatlakozott hozzájuk az emmausi úton, amikor reményeik millió darabra hulltak, 19. v. Hála Istennek, újra megváltoztak, miután a Próféta megmagyarázta a prófétákat, és rádöbbentek, hogy Ő valóban él.
Mt 21.1 „Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2 és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” 11 A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.””