Lukács 2,20-26
IZRÁEL VIGASZTALÁSA
Simeon várta azt, aki vigasztalást és enyhülést hoz majd Izráel nemzetének. Megértette, hogy a vigasz, amit a Messiás hozni fog, nem lehetséges anélkül, hogy ne foglalkozna a lázadással és a bűnnel, amelyben a nemzet vétkes volt. Simeon közel élt Istenhez; azt olvassuk, hogy a Szent Szellem volt rajta", Lk 2,25. Tudta, hogy az eljövendő Messiásnak szenvednie kell azért, hogy elhozhassa az üdvösséget. Azt mondta Máriának a Lk 2,35-ben, hogy ő maga is szenvedni fog személyesen, mintha kard járta volna át a lelkét.
Simeon imája sok mindent feltár szellemi érettségéről és értelméről. Láthatjuk, hogy megértette, hogy Jézus a Messiás, Isten Üdvössége. Az üdvösség minden népé, és Izráelben sokan elesnek majd a gyermekkel kapcsolatos jelet tekintve.
Az Úrnak ez a címe burkoltan megjelent már az Ószövetségben is ahol ez van leírva: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek", Ézs 40,1. Még abban a szövegösszefüggésben is csak drasztikus változások hatására érkezik el a vigasztalás. A magas legyen alacsony, a mélyen fekvő emelkedjen fel, az egyenetlen váljon egyenessé, a göröngyös helyek simává. Bemerítő János volt a hírnöke, hogy "Izráel Vigasztalása" megérkezett.
Mi a helyzet ma? A nemzet még nem élvezte azt a nyugalmat, amilyet Isten nekik szánt. Ez a nyugalom csak "Izráel Vigasztalásán" és azon a munkán keresztül lehetséges, amelyet a Golgotán valósított meg. Az eljövendő valóságos nap Izráel számára Dániel próféta könyve 9. fejezetének 24. versében van megírva, amikor a prófécia 70. hetének befejeztével véget ér a törvénytiprás, vége lesz a bűnöknek, engesztelés történik a gonoszságért, és eljön az örök igazság. Csak azután ismerik majd meg az Ő örök vigasztalásának áldását.
Hogyan vonatkozik ez ránk? Az Úr Jézus volt a személyes vigasztalás a tanítványok számára földi élete alatt. Amikor megjelentette eltávozását, megígérte, hogy "más vigasztalót" fog küldeni, Jn 14,16. A más vigasztaló a Szent Szellem; eljött, hogy örökre velünk lakjon. Ma a hívők élvezik "Izráel Vigasztalását" a Szent Szellem munkája által.
Lk. 2.20 „A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. 21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” 25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.”