Lukács 1,46-56
ISTEN, AZ ÉN MEGTARTÓM
Ez annak a nőnek a megindító kijelentése, akit Isten arra választott ki, hogy elvégezzen egy munkát, amilyet senki más még sohasem tett, és nem is fog. Ő az Úr Jézus Krisztus egyedülálló, áldott és kiváltságos helyzetben lévő édesanyja.
Hallgassuk gondosan a szavait. A vallásos világ szívesen elfelejti, hogy ezeket a szavakat ez az asszony mondta. Felemelte hangját és kijelentette: "Magasztalja lelkem az Urat". Az imádatot néha nehéz szavakba önteni. Micsoda mély jelentőség van ezekben a szavakban! Milyen gyakran állunk meg, hogy kifejezzük hálánkat azért, ami Isten, és azért, amit tett?
Hallgassuk ismét! Ezt mondja Mária: "az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt". De Mária, te leszel az az edény, amelyen keresztül Isten be fogja hozni szent Fiát ebbe a világba! Miért van szükséged akkor megtartóra? Mária jól tudta, hogy mindenki vétkezett, és ő sem kivétel. Isten kegyelemből használja fel ezt a fiatal nőt, hogy Fiát behozza a világba. A (hús)testben megjelent Isten jellemének egyetlen tulajdonságát sem vette Máriától; őróla "kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szent Szellemtől", Mt 1,18. Máriának mégis szüksége volt Megtartóra, és az, akit méhében hordott, a világ Üdvözítője (Megtartója) lesz.
Ahogy tovább olvassuk Mária szavait, világos képet kapunk arról, milyen kicsinek tartotta ő saját magát. Beszél "megalázott voltáról". Istent "Hatalmasnak" nevezi. Világosan érti Isten szentségét. Teljes bizalma van Isten irgalmában, mert, ahogyan mondja, "irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön", 50. v.
Ma számunkra kétszeres a kihívás. Először is szent életet élni, hogy olyan állapotban legyünk, amelyben Isten használhat bennünket. Aztán eljutni Isten személyes megismerésére. Ez megérteti velünk majd azt, hogy Ő hogyan munkálkodik, és azt is, hogy mennyire megáldott bennünket.
Segítsen bennünket Isten, hogy kibontakoztassuk azokat a jellemvonásokat személyes életünkben, családi életünkben és gyülekezeti életünkben, amelyek Őt, a mi Üdvözítőnket jellemezték.
Lk. 1.46 „Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” 56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.”