Zakariás 12,10
A KÖNYÖRÜLET SZELLEME
Szövegünket manapság gyakran idézik az imaórákkal kapcsolatban. Amikor hívők buzgóságot kívánnak az imádkozásban, gyakran kérik, hogy a könyörület és könyörgés szelleme adassék meg számukra. Sok fordítás a "szellemet" itt nem nagybetűvel írja, úgy értve, hogy a kifejezés a jóakarat és közbenjárás bizonyos emberi képességére vonatkozik. Itt azonban a szövegösszefüggés azt bizonyítja, hogy a Szent Szellemről van szó. A Zak 12. a Szentírás nagy megtéréseinek egyikét írja le. Ahogyan Ézsaiás előre jelzi, egy nemzet fog egyszerre megszületni, Ézs 66,8. Minden igazi megtéréshez hasonlóan ezt is őszinte bűnbánat fogja megelőzni. A kegyelem eme munkájának mozgatója a Szent Szellem, az eredménye pedig az utolsó napok izraeli maradékának a szellemi felszabadulása lesz.
A mi időnkben, amikor a tömegek előtt zajló igehirdetések hajlamosak egyfajta felszínességet produkálni a megtérésekben, és ahol az érzelmi manipulációk és erőteljes ráhatások taktikáit gyakran alkalmazzák, hogy eredményeket érjenek el, szövegünk egészséges emlékeztetés arra a nélkülözhetetlen helyre, amit a Szentírás ad a Szent Szellem munkájának ezen a területen. Az Ő szolgálata munkálja a hirdetett igén keresztül a vétkesség, reménytelenség érzését, elvezetve a lelket a Krisztusban való hitre. Ebben az isteni műveletben a Szent Szellem munkája ugyanúgy szükséges, mint Krisztusé.
Itt a Szent Szellem úgy van megnevezve, mint "a kegyelem és könyörületesség Szelleme" (Rev. Károli). Ő a "kegyelem Szelleme", mert különleges kiváltság a bűnösök számára, hogy az Ő irgalmas és gyengéd törekvéseinek a tárgyai. Ezek a törekvések viszont a szükség érzését keltik fel azok lelkiismeretében, akikről szó van, és őszintén irgalomért folyamodnak. Ezekkel a törekvésekkel és könyörületességekkel szomorúság jár együtt, mintegy ráirányítva a figyelmet az Üdvözítőre, aki szenvedett, valamint a Megfeszítettnek olyan meglátása, ami a bűnösség érzésének növekedését szolgálja. Ez magányba visz, ahol a normális társadalmi életet mellőzik, mert a bűnbánat annyira valóságos. Mindez a "kegyelem és könyörületesség Szellemének" munkájából fakad.
Ez nem az úgynevezett "ellenállhatatlan kegyelem", amit néhány teológia hangoztat, mert pontosan ugyanezt a kifejezést alkalmazza a Zsidókhoz írt levél, ahol olyan emberről olvasunk, aki "a kegyelem Szellemét megcsúfolja", Zsid 10,29.
Zak. 12.10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják,ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”