Énekek Éneke 1,7-13
EGY KÖTEG MIRHA
Ez tipikus héber kifejezés, a jegyesnek ezek a festői szavai elmélyülő elmélkedésekre invitálnak. Annyira szerelmes volt szerelmesébe, hogy ennek a drága illatszernek egy kis mennyisége foglalkoztatta gondolatait. Érzelmeibe merülve oly módon, amely mások számára ismeretlen, annak drága volta töltötte be utolsó gondolatát éjszaka, és az elsőt egy új nap hajnalának derengésekor.
Ez a könyv azt a szeretetet ünnepli, amely bearanyozza a Föld végső viszonyait. A Szellem szándéka szerint arra a magasztosabb közösségre mutat rá, amelyet mi élvezünk. Lelkünk vágyakozása kielégült, amikor Szerelmesünk egy köteg mirha lett számunkra. Ez a titkos közösség az a cél, amelyért teremtettünk és megváltattunk.
A mirha illata fokozta az ember vonzerejét, Péld 7,17; Eszt 2,12. Szerelmesünk egyedülálló vonzereje tűnik elő újra abban, ahogyan a Szentírás összekapcsolja életét a mirhával. A mirha közismerten keserű íze arra emlékeztet bennünket, hogy Ő alázatosan eltűrte "a halál fájdalmainak" keserűségét értünk. Ez felerősíti a mirhával való minden bibliai gondolattársítás jó illatát. Csecsemő korában a bölcsek mirhával köszöntötték. A 45. zsoltárban a mirha minden öltözetének uralkodó illata. Micsoda kellemes illat az Ő erkölcsi szépsége, jelleme! Ő valóban szebb az emberek fiainál. Kegyelem töltötte be ajkait, "mirhával csepegve", Zsolt 45,3.9; Én 5,13. Az illatos mirha, amely belekerült a felkenő olajba is, 2Móz 30,23, arról a jó illatról beszél, amelyet Isten Felkentje belevitt minden munkájába, amely kezére volt bízva. Márk a mirhát halálával kapcsolja össze, Mk 15,23. Ő visszautasította, hogy semmi ne csillapítsa értünk vállalt végtelen szenvedéseit. A bőséges mirha, Jn 19,39, betöltve a halotti ruhát jó illattal, nem palástolja a halál illatát. Inkább azt hirdetik a fűszerek, hogy Ő, aki "nem látott rothadást", kellemes illat volt halálában és feltámadásában ugyanúgy, mint tökéletes életében.
Miközben a menyasszony élvezi szerelmesének illatát; ugyanaz a kellemes illat másokat is vonzani fog, akiket magával hoz. Hasonlóságunk Krisztushoz csak akkor lesz mások számára vonzó, ha Szerelmesünk egy köteg mirha számunkra.
Én. 1.7 „Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? 8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! 9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! 10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. 11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. 12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. 13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.”