Zsoltárok 18,3.36-43
ÜDVÖSSÉGEM SZARVA
Easton Bibliai szótára így írja le a "szarv" szó használatát: "Ezt a szót használják képletesen is az erőre és tisztességre. A szarvak kiábrázolnak hatalmat, uralmat, dicsőséget... A szarvak szimbólumai a királyi méltóságnak és hatalomnak is."
Ez néhány szép gondolatot sugall üdvösségünkkel kapcsolatban is. Dávid látta Isten üdvösségének hatalmát, amikor veszélyben volt. A mi üdvösségünk messzemenően nagyobb, mint Dávidé.
Abban a kifejezésben, hogy "üdvösségem szarva", üdvösségünk méltóságát látjuk. Az üdvösséghez fennköltség kapcsolódik. Az Úr Jézus hozzánk jött megromlásunkban és lázadásunkban, a bűn és szégyen mélységeibe, és felemelt bennünket Isten fiainak méltóságára, Jn 1,12; Róm 8,15-17. Egyszerűen beengedhetett volna bennünket a menny ajtaján, hogy szolgáljunk valamilyen alacsony módon örökké, de megadja nekünk azt a kiváltságot is, hogy részesei legyünk dicsőségének, Róm 8,18.
A kifejezés az üdvösség hatalmára is emlékeztet bennünket. A szarv felemelkedett, hogy hatalmát megmutassa a levert ellenség felett. Így az történt velünk, ahogy Pál írja: "Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába," Kol 1,13. A Zsidókhoz írt levél írója ezt így fejezi ki: "hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt", Zsid 2,14.
Továbbá az "üdvösség szarva" üdvösségünk erejét hangsúlyozza. Biztonságban vagyunk örökre. Augustus Toplady írta a következőket: "Nevem az Ő kezének markából soha örökké nem lesz kitörölve; szívére vésve marad a kegyelem letörölhetetlen jeleiben. Igen! Végig meg fogok állni, ez olyan bizonyos, mint az erről adott zálog. A mennyben az áldott lelkek boldogabbak lehetnek, de nagyobb biztonságban nem."
Talán Zakariás az, aki Bemerítő János születésekor az "üdvösség szarvának" legfontosabb magyarázatát adja, amikor összeköti azt annak nyilvánvaló voltával, hogy a megígért Üdvözítő eljövőben van, Lk 1,69 (Rev. Károli). Mindez kapcsolatos az üdvösség méltóságával, hatalmával és erejével, azt mutatva, hogy kicsoda Ő az én számomra is.