Józsué 3,1-17
AZ ÚR SZÖVETSÉGÉNEK LÁDÁJA
A láda a rajta lévõ fedéllel (a kegyelem királyi széke) világos elõképe az Úr Jézusnak, Róm 3,25. Jelentõsége van minden részletnek, különösen azonban annak, hogy a sittim fát bevonták tiszta arannyal, ami azt jelzi, hogy abban a dicsõ Személyben egyesül az abszolút istenség és a valódi emberlét. A szûz kisgyermeke Immánuel volt, vagyis velünk az Isten, Mt 1,23. Az Ige Isten volt, mégis (hús)testté lett, Jn 1,1.14. Õ, aki "Isten formájában volt" "emberekhez hasonlóvá lett", Fil 2,6-8. "Benne lakik az istenség egész teljessége testileg" Kol 2,9. Micsoda titok ez! Elaludt, aztán lecsendesítette a vihart. Éhes volt, de kiszárította a fügefát. Fáradt volt a kút mellett, mégis mindentudó. Könnyet hullatott a sírnál, de mindenhatónak mutatkozott. Táplálta a sokaságot és járt a vízen, de közte imádkozott! Egyedülálló az univerzumban. "Íme, a te Istened", "Íme, az ember".
Izráel népének vándorlása közben a láda középen volt, ahogyan a sorok haladtak elõre, 4Móz 22,17. A mai elbeszélésben van az egyetlen kivétel. Amikor átkeltek a Jordánon, a láda mutatta az utat, ott maradt a folyóban, majd az utóhad vitte ki. Kétezer könyök választotta el a néptõl, jelezve a hatalmas szakadékot, amely elválasztja az Úr Jézust mindenki mástól. Õ "legszebb... az emberek közt", Zsolt 45,3.
A Jordánon áthaladó láda az Üdvözítõ halálának elõképe. Ismét jelentõsége van a kétezer könyöknyi nagy távolságnak, mert halála magányos halál volt. Tanítványai elhagyták, a nyáj "elszéledt", amikor a Pásztort megverték, Mt 26,31, de még Istene is elhagyta, Zsolt 22,2. Az engesztelés napján "senki sem volt a sátorban", amikor Áron engesztelést végzett, 3Móz 16,17. Ugyanazon a napon a bûnbakot "lakatlan földre" ûzték, 22. v. Ez mind a Golgota magányát jelképezi.
A ládát rohanó áradatba vitték bele, nem pedig valamilyen lassú folyásba, Józs 3,15. Ez az isteni ítélet hullámait és áradatait ábrázolja, amely átcsapott fölötte a kereszten, Zsolt 42,8. Hálával emlékezünk arra, hogy mivel Õ sötét vizekbe süllyedt, és az áradatok átcsaptak felette, Zsolt 69,3, kiemelt bennünket a pusztulás vermébõl, Zsolt 40,3.
Józs. 3.1-7 Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam.
Róm 3. 25 Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,