2Mózes 3,11-18
Vagyok, Aki Vagyok
Mózes, miután megkapta a kijelentést Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istenéről, atyáinak Istenéről, amiatt aggódott, hogy hogyan fogja bemutatni ezt az Istent Izráel nemzetének. Isten utasítja, hogy így jelentse ki Őt: "VAGYOK, AKI VAGYOK". A kutatók elmondják, hogy ez a bonyolult cím tartalmazza a "lenni" ige minden igeidejét. Így lehet fordítani: Voltam, vagyok és mindig folyamatosan leszek.
Ez a nagyon meghatározó cím életbevágó leckét tartalmaz mind Mózesnek, mind nekünk. Nem az a dolgunk, hogy Isten létét bizonyítsuk, hanem, hogy Őt kijelentsük. Azokhoz az emberekhez hasonlóan, akikhez Mózes küldetett, a mai embereknek is kevés vagy semmilyen ismeretük sincs erről az Istenről. Az úgynevezett modern tudomány, a szekularizmus és a vallás arra törekszik, hogy racionalizálja, vagy módosítsa Istent, hogy megfeleljen az ember elképzelésének és vágyainak. De nekünk úgy kell hirdetnünk Őt, mint a változhatatlan Istent, ahogyan az Ő szeretett Fiában látható, aki ugyanaz "tegnap, és ma és örökre".
Valójában ez a cím a legmegfelelőbb, amelyet az Úr Jézus használ, hogy kijelentse, hogy kicsoda Ő. Különösen János evangéliumában hirdeti: "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok", Jn 8,58. Az egész evangéliumban ismételten mondja, hogy "én vagyok": az élet kenyere, a világ világossága, a jó pásztor, az ajtó, az út, az igazság, az élet, a feltámadás és az élet és az igazi szőlőtő. Ez az az Isten, akinek ismeretére mindenkinek el kell jutnia. A teremtés hirdeti az Alkotó létét, aki a Mózes 1. könyvének "Elohim"-ja, de az Egyiptomban lévő Izráelhez hasonlóan mindenkinek meg kell ismernie az örök, önmagában létező "VAGYOK"-ot. Ez volt a megütközés nagy köve Krisztus napjaiban, és az még ma is. De Izráelnek és nekünk ez a cím hatalmas biztonságot jelent ebben a bizonytalan világban.
Az "atyáik Istene" eléjük állítja az Ő múltbeli hűségét, de nekik most a jelenben van Istenre szükségük. Itt van az az Isten, aki a múltban szövetséget kötött az ősatyákkal, amelyet teljesíteni fog, látja népének jelenlegi nehéz helyzetét, amelyet meg fog oldani. Ábrahám, Izsák, Jákób és József valamennyien jöttek és elmentek, ugyanúgy a különböző fáraók, és ez történik a jelenlegivel is. De Mózes beszélni fog nekik arról, "aki van, és aki volt, és aki eljövendő, Jel 1,4.
2Móz. 3.11-18 Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az Úrral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak!