"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4).
Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.
Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.
Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr:
"Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.