"Hízelegnek majd ellenségeid..." (5Móz 33,29).
Ősellenségünk, az ördög hazug volt kezdettől fogva, és hazugságai olyan meggyőzően hízelgőek, hogy mi hajlamosak vagyunk arra, hogy higgyünk neki, mint annak idején Éva.
Az ördög azt mondja, hogy elveszítjük a kegyelmet, gyalázatot hozunk elhivatásunkra és el fogunk veszni, mint hitehagyottak. Mi azonban bízunk Jézus Krisztusban, megmaradunk az Ő útján és tanúsítjuk, hogy Ő senkit el nem veszít azok közül, akiket az Atya neki adott. Az ördög olyanokat is mond, hogy el fog fogyni a kenyerünk, éhenhalunk gyermekeinkkel együtt, de mi tudjuk, hogy aki a hollókat táplálja, rólunk sem fog megfeledkezni, sőt, asztalt terít nekünk ellenségeink szeme láttára (Zsolt 23,5).
Az ördög azt susogja a fülünkbe, hogy az elkövetkezendő veszedelmekből nem fog megszabadítani minket az Úr, és azzal fenyeget, hogy a sok próba alatt egyszer még összeroskadunk. Micsoda hazugság! Az Úr soha nem fog elhagyni bennünket, sem el nem távozik tőlünk. "Szabadítson meg most, ha akar!" - kiáltja gonosz ellenségünk, amikor bajba kerülünk, de az Úr elhallgattatja azzal, hogy segítségünkre siet.
Az ördög különösen nagy gyönyörűségét leli abban, hogy a halállal rémítgessen minket. "Hogyan kelsz majd át a halál tornyosuló hullámain?" - kérdi. De ebben is hazugnak fog bizonyulni, mert a halál nem fog ártani nekünk, zsoltárokat énekelve fogunk átkelni hullámain.