"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).
A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi az oroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a "vadállatokat az országból".
Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.